A két főhőst nagyon szerettem, Saeris egy belevaló nő, Kingfisher pedig kellően veszélyes és mogorva, miközben óriási a szíve (igen, igen, ezt a felállást szeretem a legjobban). A kémia is nagyon jól működött közöttük.
A főszereplők tehát megnyertek, a történet viszont sajnos gyengébbre sikerült, mint számítottam rá. Nagyon sokszor úgy éreztem, hogy ez valójában egy ACOTAR fanfic, Rhyst kicsit keményebbre, Feyret pedig harciasabbá formálva. Nem kezdem el sorolni a közös pontokat, aki olvasta mindkettőt, szerintem nagyon szembetűnő.
Az utolsó 100 oldal izgalmas volt, de nem volt az a hűha faktor. Élveztem, de rajongó nem leszek.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nagyon beszippantott ez a könyv! ✨ Felfedeztem benne a Harry Pottert, az Alkonyatot, az Üvegtrónt, de még a Fourth Winget is, mégis egyedi volt. Tetszett, hogy nagyon pörgős, de mégis jutott idő a történetre. Végig volt valami, amin éppen tudtam izgulni. Nagyon tetszett egy-egy szó jelentésének átalakulása is. 🦋
Nagyon ajánlom 😍
- Semmiben sem hasonlítunk egymásra - jelentette ki halkan. - Te majdnem belehaltál egy karcolásba, ami nekem csak enyhe irritációt jelentett volna. Te puha vagy. Törékeny. Sebezhető. Egy újszülött őzike, aki a sötétben botorkál, és nagyon éles fogú ragadozók veszik körül. Én pedig a másik oldalon létezem. A sötét oldalon. Tőlem rettegnek a szörnyek, akik téged szőröstül-bőröstül felfalnának.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat