A New York Times bestseller, ami milliók szívét ejtette rabul. Khaled Hosseini nemzetközi áttörést hozó, 80 országban megjelent sikerkönyve, a Papírsárkányok egy nem mindennapi barátság felejthetetlen és megható története, ami egy tehetős fiú és a család szolgájának fia között szövődik egy pusztulásra ítélt ország végnapjaiban. A két fiút közös élményeik és kedvenc időtöltésük, a sárkányeregetés köti össze. Egy szörnyű esemény azonban örökre megváltoztatja életüket. Amir cserbenhagyja barátját, Haszant és a gondtalan gyerekkor ezzel véget ér. Amir hazájától távol, az Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, ám nem tud szabadulni egykori tette miatti bűntudatától. Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. A megtépázott, vérzivatarok áztatta ország romjain végre jóváteheti azt, amit elrontott, és megszabadulhat a bűntudat és a fájdalom terhétől. A hol izgalmas, hol szívszorító fordulatokban bővelkedő regény tényfeltáró módon ábrázolja az afgán történelem nemzetiségi, vallási és társadalmi hátterét. Egy korábban a világ szeme elől eldugott ország népével és kultúrájával ismerkedhetünk meg, testközelben érezhetjük Afganisztánt, amely az új évezred világpolitikájának sarkpontjává vált. A Papírsárkányok egy igaz történet az olvasás erejéről, az árulásról, a megbocsátás lehetőségéről és az apák hatalmáról a fiaik fölött. Egy elsöprő erejű családi krónika Afganisztán történelmének legsötétebb évtizedeiből, amelyben a szerelem és a barátság küzdelmei egy szokatlan és megrázó regénnyé állnak össze. A Papírsárkányok a megjelenése óta milliók kedvencévé, igazi modern klasszikussá vált. "Szerettem a kabuli telet. Szerettem éjjelenként a hó halk dobogását az ablakomon, szerettem a friss hó ropogását a gumicsizmám alatt, szerettem az öntöttvas tűzhely melegét, amikor hideg szél sivított az udvaron. De legjobban azért szerettem, mert épp amikor a faágakon megfagyott a dér és az utakat jég burkolta be, Baba és énköztem egy kicsit felengedett a dermedés. Ennek az oka pedig a sárkányeregetés volt. Hiába laktunk ugyanabban a házban Babával, mégis két különböző világban éltünk. A sárkány volt az a papírvékony felület, ahol világaink összeértek." Khaled Hosseini afgán származású, Amerikában élő író 1965-ben született. Orvosnak tanult. Papírsárkányok (2003) és Ezeregy tündöklő nap (2007) című regényei 80 országban, összesen 40 millió példányban keltek el. Legutolsó világsikerű könyve És a hegyek visszhangozzák címmel 2013-ban jelent meg a Libri Kiadónál.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az olvasók többsége szerint a Papírsárkányokmegrázó és sokáig emlékezetes regény, amely egy barátság történetén keresztül Afganisztán kultúrájához és történelméhez is közelebb visz. A könyvet érzelmileg intenzívnek, tanulságosnak és igényesen megírtnak tartják, sokan pedig a feszültséggel teli, fordulatos elbeszélést emelik ki.
Különösen erősnek találják az emberi gyarlóságot, a bűntudatot, a szeretetet, a megbocsátást és a társadalmi kirekesztést bemutató rétegeket, valamint a hitelesnek érzett, összetett főhőst. A leíró, érzéki stílus és a könyv érzelmi hatása több olvasót könnyekig meghatott, bár egyesek szerint a mellékszereplők leegyszerűsítettek, az Afganisztánról szóló háttér pedig felszínes, a hatásvadász hangvétel pedig nem mindenkinek működik. Összességében azoknak ajánlható, akik a történelmi-kulturális háttérrel átszőtt, erősen érzelmes és gondolatébresztő regényeket keresik.
Hú... Hát, gyerekkoromban nem igazán szerettem meg az olvasást, így nem sok alapom van. Ez a könyv teljesen véletlen került hozzám tavaly, gyakorlatilag felnőtt köröm első könyve.
Őszintén szólva, annyira megfogott a könyv, hogy azóta lettem aktív olvasó.
Annyira szívszorító de még is remek könyv. A fordulat pedig, hát... Nagyon hazavágott amikor olvastam.
Férfiként hősiesen bevallom, jó sok könnyet csalt ki a könyv a szemeimből.
Ha nem rettentenek el a szomorú könyvek, úgy bátran ajánlom!
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Amir és Haszan legjobb barátok. Legalábbis addig biztosan, amíg le nem csap rájuk Afganisztán történelme és kegyetlensége. A két fiú együtt nőtt fel Amir édesapja házában, Kabulban és már az első lapokon megtudjuk, hogy kettejük kapcsolatát egy súlyos, gyerekkori titok árnyékolja be, amit Amir sehogyan sem tud magának megbocsátani. Ez a történet a 60-as/70-es évek afgán hétköznapoktól, egészen a 2000-es évek Amerikájáig tart, amit Amir retrospektív mesél el. Korábban én is csak annyit tudtam erről a könyvről, hogy hatalmas bestseller volt, de most hogy elolvastam, már tudom, hogy nem egy felfújt hype-ról van szó. Számomra a Papírsárkányok egyértelműen a „húsba vágó” és a „sokáig a gondolataimba kúszó” könyvek közé került fel a polcra, mert az elkerülhetetlen tragédiák és a nyers erőszak ellenére egy rendkívül empatikus írást ismertem meg a megbocsátásról, emberségről és szeretetről. Kicsit ahhoz az olvasmányélményemhez tudom hasonlítani, amit Kathryn Stocket A Segítség, vagy Alice Walker Bíborszín c. könyve után éreztem. Itt is nagy szerepe van az etnikai kisebbséget érintő diszkriminációnak (hazarák), azzal a különbséggel az előbb említett két könyvhöz képest, hogy ezt a kirekesztést elsősorban a gyerekek szemszögéből ismerjük meg. Talán azért is olyan erős ez a könyv, mert ahogy Hosseini fogalmaz „… nagyon sok gyerek van Afganisztánban, de nagyon kevés gyerekkor” és ezt az európai társadalom csakis úgy fogja megérteni, ha megismeri ezt a könyvet.
De jobb, ha az igazság fáj, mint ha a hazugság vigasztal.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
“Apám kedve szerint alakította az őt körülvevő világot, az egyetlen, kirívó kivétel én voltam. A baj csak az volt, hogy mindig fekete-fehérben látta a dolgokat. Azt pedig, hogy mi a fekete és mi a fehér, ő döntötte el. Egy ilyen embert nem lehet félelem nélkül szeretni, sőt talán még egy kis gyűlölet nélkül sem.”
“A gyerekek nem kifestőkönyvek. Nem lehet olyan színűvé változtatni őket, amilyenre akarjuk.”
“ Fájdalom ezt kimondani – mondta vállat vonva. – De jobb, ha az igazság fáj, mint ha a hazugság vigasztal.”
“Nekem Amerika az emlékeim eltemetését jelentette. Babának a sajátjai gyászolását.”
“Nagyon sok gyerek van Afganisztánban, de nagyon kevés gyerekkor.”
“Fontold meg jól ezt: akinek nincs lelkiismerete, akiben nincs jóság, az szenvedni sem tud.”
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat