Mákháború (Mákháború, #1)

Mákháború – egy felemelkedéstörténet, amely sokkal sötétebb fordulatot vesz, mint várnánk. 🖤🌺

Nekem Zsin történetében van valami a Mulan-történet sötét, kegyetlen változatából. Egy lány, aki kitör abból az életből, amit mások szántak neki, és olyan hatalomra tesz szert, amely mindent megváltoztathat. Csakhogy itt a felemelkedés nem klasszikus hőstörténet, és a hatalom sem hoz feltétlenül megváltást.

Ami igazán megfogott, az a trauma, a lojalitás és a hatalomvágy összefonódása. Ahogy haladunk előre, egyre vékonyabb a határ igazság és bosszú, józan ítélőképesség és megborult elme között. Meddig magyarázzák a múlt sebei a tetteinket, és hol kezdődik a saját felelősségünk?

⚠️ Tartalmi figyelmeztetés: az utolsó nagyjából 200 oldal kifejezetten megrázó háborús leírásokat és felkavaró haláleseteket tartalmaz. A történet ezen a ponton egyáltalán nem finomkodik.

Számomra a Mákháború sötét és kegyetlen történet arról, hogyan változtathat meg minket a fájdalom, és mennyit veszíthetünk el önmagunkból a hatalomért folytatott harcban.

Tetszik hogy tényleg meg van benne mutatva egy valós háború a borzalmaival együtt. Látszik hogy az alkotó rengeteget tanulmányozta a hadviselés formáit nekem ez kifejezetten tetszett. A sorozat végére picit sok lett az össze vissza futó ellenségeskedés de az első könyvben ezek még nem rosszak. A főszereplő döntéseit nem teljesen értettem meg sokszor de végülis nem lehet minden tündérmese.

Nagy elvárással álltam neki az írónő többi könyve után. Nagyon hamar beszippantott a történet és elég gyorsan haladtam vele. Zsin karakterét a könyv elején nagyon megszerettem, hiszen csodáltam a kitartását és az akaraterejét. Egyből a “Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.” közmondás jutott eszembe.
A történet második részében viszont már megmutatkozott, hogy Zsin egy eléggé öszetett karakter. A történetben elég fiatal, nincs sok tapasztalata és rengeteg szenvedésen kell keresztülmennie, így nem mindig a megfelelő utat választja. Ettől ugyanúgy kedveltem a karakterét, mert tévedni emberi dolog.
Nekem a legjobban a történet harmadik része tetszett, itt már beindultak az események rendesen ráadásul még több dolgot tudhattunk meg, mind a múltról, mind egy-egy karakterről. Volt egy rész a történetben ami után egy kicsit le kellett tennem a könyvet, mivel eléggé felkavaró volt. Mivel vizuális típus vagyok és az is eszembe jutott, hogy akár valós események inspirálhatták ezt a részt, kellett egy pár perc, hogy összeszedjem a gondolataim és folytatni tudjam.
A történet vége egy kicsit fura volt számomra, úgy éreztem, hogy túl gyorsan történik minden egyszerre. Ezen felül nekem nagyon tetszett ez a könyv és kíváncsian várom, hogy mit tartogat számomra a következő kötet.