Love Unwritten

Ha szereted a slooooooooow burn könyveket, akkor ezt a könyvet bátran tudom neked ajánlani, mert itt aztán tényleg lassú izzás volt a javából.
Ez a rész amúgy jobban tetszett, mint az előző...Viszont, nekem ennek ellenére is túlírt volt. Sokszor nem történt lényegi esemény, és ehhez a történethez a 600 oldal nagyon sok.
A történet amúgy elég mélynek mondható, hiszen komoly témákat is érint. Ezt nagyon szerettem benne, ahogyan a karakterek is közel kerültek hozzám. Rafe és Ellie remekül passzolt egymáshoz.
A vége felé kicsit azt éreztem, hogy minden gyorsan és hirtelen lett megoldva. Ezen okok miatt, nem tudok 5 csillagot adni a történetnek. Ha pörgősebb és eseménydúsabb lett volna, akkor talán még kedvencet is avatok, de így ez most csak 4 csillagos sztori számomra.

Az első részét is nagyon szerettem ennek a sorozatnak, de őszintén? Alig emlékeztem rá. Csak arra, hogy szerettem.

Annyira, hogy most vissza kellett olvasnom a saját értékelésemet, hogy egyáltalán beugorjanak a szereplők nevei.
És szerintem ez a sorozat nekem pont ilyen lesz. Nem azok a könyvek, amik évekkel később is jelenetről jelenetre élnek a fejemben, hanem amik után egyszerűen csak megmarad egy jó érzés. És ezzel egyáltalán nincs baj. Mert ezek a könnyedén feledhető könyvek is tudnak nyomot hagyni.

Ez a rész viszont sokkal mélyebb volt, mint az előző. Nem csak a romantikára épült, hanem olyan témákat is behozott, mint a gyermekkori traumák, az önbántalmazás, a megfelelési kényszer vagy éppen az, hogy milyen érzés szülőként mindenáron erősnek maradni. Ezek nekem sokkal többet adtak, mint maga a szerelmi szál.

Viszont Rafael és Ellie egymásra találását néha már kicsit túlbonyolítottnak éreztem. Többször forgattam a szemem, mint be merném vallani a "jaj, nem szabad egymáséi lennünk" részeknél. Egy idő után már csak azt vártam, hogy na jó... most már lépjetek túl ezen.

Ennek ellenére nagyon emberiek voltak a szereplők. Ellie-t különösen közel éreztem magamhoz. Sok mindenben magamra ismertem, így teljesen át tudtam érezni a vívódásait. Rafaelt pedig azért szerettem, mert számomra végig nem a tipikus álompasi volt, hanem egy apa, aki kétségbeesetten próbálta jól csinálni a dolgokat. És nekem ettől lett igazán szerethető.
A fordítás nagyon jó volt, olvastatta magát a történet, én pedig szinte egy nap alatt a végére értem.

Nem hiszem, hogy ez lesz az a könyv, amire évek múlva is minden részletében emlékezni fogok. De arra biztosan emlékezni fogok, hogy szerettem olvasni. És néha ennyi bőven elég. ❤️