A Gyémánt. Együtt jár velem a Halál, de a kaszás nem ér fel velem. Férfiaknak öltözött szörnyekkel és olyanokkal teli világban ragadtam, akik nem azok, akiknek látszanak. Nem tartanak itt örökké. Már nem ismerem meg azt, akivé váltam. És igyekszem visszaverekedni magamat a vadállathoz, aki éjszakánként ered a nyomomba. Gyémántnak neveznek. De csak egy halál angyalát teremtették meg. A Vadász Ragadozónak születtem, véremben van a könyörtelenség. Amikor éjszaka ellopják, ami az enyém, mint egy erődben elrejtett gyémántot, szembesülnöm kell azzal, hogy képtelen vagyok visszatartani a vadállatot. Vér áztatja a földet, amikor cafatokra tépem a világot, hogy megtaláljam. És visszahozzam oda, ahova tartozik. Senki sem menekül a haragom elől. Főként nem azok, akik elárultak. A macska-egér duológia második, befejező része
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Hunting Adeline a legtöbb olvasó szerint az első résznél tartalmasabb, intenzívebb és érzelmileg megterhelőbb olvasmány. Rendkívül sötét, felkavaró és nehezen letehető dark romance, amely erős feszültséggel, nyomasztó atmoszférával és szélsőséges érzelmekkel dolgozik.
Sokan dicsérték Adeline jellemfejlődését, a traumák feldolgozásának hangsúlyát, valamint a főszereplők kapcsolatának összetettebb bemutatását, miközben mások túlzónak vagy nehezen elfogadhatónak érezték ezt a dinamikát. Visszatérő kritikaként jelent meg a túl hosszúra nyújtott, helyenként összecsapott történetvezetés, az ismétlődő vagy túlzó jelenetek, illetve a fordítás zavaró szóhasználata. A könyv megosztó, és nem való mindenkinek: csak azoknak ajánlható, akik kedvelik a nagyon sötét, erőszakos és erotikus műveket, valamint előzetesen tájékozódnak a nehéz témákról.
“Életeken át követtelek Adeline. A lelkem olyan olthatatlanul szomjazik rád, hogy árnyékká váltam, mely az örökkévalóságig vadászik rád.”
Ha már meghallgattam az első részt, miért is ne kínozhatnám meg magam a második résszel is… Ez az elhatározás vezetett el idáig, hogy most ezt az értékelőt olvashatjátok.
Őszintén, azt kell hogy mondjam, hogy ez a rész már jóval tartalmasabb volt, mint az első. Ehhez a részhez képest már az előző rész teljesen történetmentesnek tűnik, mert itt már tényleg történik egy jó pár dolog ezalatt a rengeteg oldal alatt.
Az emberrablásos rész szerintem egész izgalmas volt, bár azért itt is volt párszor olyan érzésem, hogy egyes helyeken már kicsit túl lett írva. Ezzel szemben viszont Zade történetszála nem bizonyult olyan izgalmasnak. Adeline részéről szerintem sok dolgot lehetett volna feszegetni az átélt traumák után (oké oké tudom, hogy nem ez a könyv lényege…), de ebből annyi lett, hogy a szabadulás után Zade-ből hirtelen törődő pár lett (WTF?), Adeline egy ideig teljesen úgy viselkedett, mint ahogy egy nagy traumát átélt embert tenné, majd Zade egyszer csak mond egy monológok, hogy “ne gondolj rájuk”, és BUMM, Adeline megvilágosodik, és jönnek az újabb 🌶️ jelenetek, amik elég abszurdnak voltak, de legalább a fordítás nem volt olyan keservesen szar, mint az első részben.
A történet végén egy “gyönyörű” lánykérés (if you know you know) tanúi lehetünk, majd egy rakás felesleges gyilkolászás után vége is a sztorinak.
Összességében már megint úgy érzem, hogy a történet egész jó lett volna, és a könyv kb 80%- tényleg egész jó is volt, de a végén ez a felesleges gyilkolászás és a lánykérés már megint kicsit elrontotta az egészet, de pozitívum, hogy most végre nem a fordítón állt vagy bukott a dolog.
❓ Ti olvastátok már? Ha igen, hogy tetszett? Ha nem, tervezitek? ❓
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat