1664-ben a Tartuffe valóságos botránylavinát indított el: a Napkirály kénytelen-kelletlen betiltja előadását, az udvarban terjesztett röpirat Moliere-t a testet öltött Sátánnak nevezi, Párizs érseke egyházi átokkal fenyegeti mindazokat, akik előadják, olvassák vagy hallgatják a komédiát. Moliere nem adja föl, a királyhoz folyamodik, majd a darabhoz írt előszavában megjegyzi, úgy látszik, a Tartuffe-ban pellengérre állított uraknak sokkal nagyobb a hatalmuk Franciaországban, mint az eddigiekben kicsúfolt márkiknak, kényeskedőknek, felszarvazottaknak és orvosoknak együttvéve. A legelegánsabb szalonokban azonban divatba jött meghívni Moliére-t, hogy felolvassa betiltott darabját. Azóta a Tartuffe meghódította a világot, egyebek közt Goethét és Napóleont is (habár emez megjegyezte, ha az ő idejében íródik, betiltja). Ma már franciául az álszent: tartuffe. Ez a minden hájjal megkent gazember azonban még ennél nagyobb csodára is képes volt: úgy megnevettette az egyszeri diákot (Vas István remekbe szabott fordításában is), hogy nyomban elfelejtette, kötelező olvasmányt tart kezében.
3,5 csillag
Egy olyan kötelező, mely olvasása közben nem gondolkodtam érvágáson. Ez egy kifejezetten szimpatikus dolog. Irodalomórára kell, tehát nem a legjobb művek közé tartozik, és nem is saját akaratomból olvastam el. Egyszer mosolyogtam. Tartuffe idegesített. Meg az apa is. De ez a célja, ugyhogy nem vonok le pontot érte.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat