A Kincskereső kisködmön Móra gyermekek számára írt művészi önéletrajza. Fény-árnyék váltakozása, világosság harca a sötéttel, látszólagos idillek, a mélyükön meghúzódó tragédiákkal; Móra varázsos művének témája végső soron az emberi élet. Hősies küzdelem ez a lét: naponként megújuló harc a szegénység és annak talaján fakadó szomorúság ellen. Az immár klasszikussá vált történet gyermekhőse a kis Gergő, akinek világra csodálkozó töprengései, majd tapasztalással felhős tekintetét álombeli tünemények, tündérek, nagy képességű vajákos (kuruzslással, jóslással foglalkozó) öregek vagy gyöngéd és bölcs szülők éppúgy őrzik és irányítják, mint az élet szigorú törvényeire figyelmeztető kudarcok és új látásokra sarkaló csalódások. Elsősorban azonban szüleinek állít emléket az író ezekben a kedves elbeszélésekben, akik jószívű, becsületes, de nagyon szegény emberek, és szeretettel, játékossággal igyekeznek ellensúlyozni a nagy nyomort. Édesanyja a befagyott ablakon tanítja meg írni-olvasni, édesapja pedig varázsködmönt készít fiának, de a benne lévő tündér csak akkor szolgálja gazdáját, ha nem vét a tisztesség ellen. Az apja korai halála után Gergő sorsa még nehezebbre fordul. Elkerül a szülői háztól, ismerkedik az élettel és az emberekkel. Lassan megtanulja, hogy vannak önző, gonosz emberek, akiktől óvakodni kell, de vannak becsületesek is, akikre számíthat az élet nehéz pillanataiban. Apjától kapott tanítása végigkíséri az életét: ködmön tündére csak addig melegít, amíg becsületes a gazdája. A Nyilas Misit óvó anyai intelem, a „Légy jó mindhalálig!” csendül fel Móra regényében is. Mellette tesznek hitet egész életükkel vagy vallanak csupán egy-egy gesztussal a feledhetetlen figurák: a látszólag gonoszkodó öreg bűbájos maszkjában botorkáló, nyomorék unokájáért aggódó Küsmödi, a munkában megrokkant, törékeny kis varrónő, az ezüstgyűszűről álmodó Tündérke, Titulász doktor, a szegények orvosa és a szülők. Márton szűcsöt a fia elsiratja, gyermekfejjel eltemeti, de örökségét megőrzi, s megérti a kimondatlan tanítást, hogy a varázstündér, amely az életet széppé és boldoggá teszi, a becsület és a szeretet.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Kincskereső kisködmön fogadtatása többnyire lelkes, sok olvasó felnőttként újraolvasva is nagyra értékelte. Különösen Móra Ferenc mesteri, gazdag nyelvezetét, a szóképek szépségét és azt emelik ki, ahogyan a könyv erősen hat az érzelmekre. A szerethető szereplők és az együttérzésre, szerénységre, jóságra tanító szemlélet szintén sokak számára emlékezetessé teszik.
Ugyanakkor a könyv hangulata több olvasónak fájdalmasan nehéz, helyenként túl megrázó, különösen fiatal gyerekek számára, ezért nem mindenki érzi megfelelő olvasmánynak. Néhányan kifejezetten negatívan nyilatkoztak róla, így a mű megítélése nem teljesen egységes, de a többség szerint szép, tanulságos és érzelmileg maradandó olvasmány azoknak, akik értékelik a klasszikus magyar prózát és a komolyabb témákat.
Fájdalmas történet. Könnyes volt a szemem sokszor. Tudom, milyen érzés, mikor a halál beköszön. Gyerekként még borzasztóbb ezt átélni. Onnan tovább menni, úgy tenni, mintha minden a helyén lenne… Pedig már nincs.
Mindig jobban cselekedni, jobb körülményeket teremteni. Egy gyermek, aki keresi a választ a világ kérdéseire. Tudom, hogy kötelező volt, de nekem ezidáig kimaradt. S örülök, mert nebulóként, nem biztos, hogy érteni, értékelni tudtam volna. Így is facsart egyet a nem létező szívemen. Kell valami vidámabb könyv…
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat