Holnap és holnap és holnap

Mi történik, ha két gyermek, akiknek élete korán megtörik a veszteségek és fájdalmak súlya alatt, egy kórházi szobában rátalál egymásra, és a közös szenvedélyük, a videójátékok, új világokat nyit meg előttük? Gabrielle Zevin szívszorítóan szép és elmélyült regénye, a Világépítők, erre a kérdésre ad érzékeny és sokrétegű választ.

A történet Samről és Sadie-ről szól, akik először gyerekként találkoznak 1987-ben egy Los Angeles-i kórházban. A fiú éppen egy súlyos autóbalesetből lábadozik, a lány pedig haldokló nővérét látogatja. Ami azonban összeköti őket, az nem a fájdalom, hanem a képzelet határtalan világa: a videójátékok. Ez az első kapcsolatuk rövid és múló, mégis mély nyomot hagy bennük – annyira, hogy évekkel később, amikor újra egymásba botlanak egy metróállomáson, ott folytatják, ahol abbahagyták.

A Világépítők nem csupán egy barátság vagy egy kreatív partnerség krónikája – bár mindkettő fontos része a történetnek. Ez a regény sokkal inkább egy generációs tükör, amelyen keresztül láthatjuk, hogyan formálja életünket a játék, a technológia, a hírnév és a veszteség. Sam és Sadie nemcsak játékokat terveznek – világokat alkotnak, ahol az emberek elbújhatnak, újraírhatják önmagukat, vagy egyszerűen csak megpihenhetnek. Mégis, miközben másoknak menekülőutat nyújtanak, saját életükben egyre több kérdéssel, elakadással és fájdalommal kell szembenézniük.

Gabrielle Zevin regénye óda a videojátékok hőskorához – nosztalgikus utazás a kilencvenes és kétezres évek játékforradalmán át –, de mindenekelőtt két különleges ember története, akik a kreativitáson keresztül próbálják megragadni az élet értelmét, és megérteni, mit jelent kapcsolódni, szeretni, elengedni. A Világépítők úgy szól a barátságról, szerelemről és alkotásról, hogy közben nem feledkezik meg az emberi törékenységről sem.

Ez a könyv azokhoz szól, akik valaha is otthonra leltek egy képzeletbeli világban – legyen az egy videojáték pályája, egy könyv lapjai között vagy egy másik ember tekintetében. Szívet melengető, ugyanakkor fájdalmas is.

Érdekes volt a videójátékos kultura, ez adja a történet hátterét. Jobban megismerhetjük a videójáték tervezés hátterét.

Azonban a hangsúly a karaktereken van, van itt igaz barátság, szerelem, féltékenység. Nekem az elején Sadie karaktere nagyon földtől elrugaszkodottnak tűnt, Sam sokkal szimpatikusabb volt.