Harry Potter és a Félvér Herceg

A Főnix Rendje mélysége után ez igazi felüdülés volt!
Végre nem nyafog Harry egyfolytában, meg nem emeli piedesztálra magát a „kiválasztottság” miatt. Azt nem mondom, hogy sokkal kevésbé idegesítő is, mert a megszállottsága Dracoval kapcsolatban toomuch, de a történteket tekintve meg igaza volt, no…

Szerettem, hogy ebben a részben annyi mindent megtudtunk, leginkább Voldemort múltjával kapcsolatban. Tetszettek a mindennapi sulis részek – bár ez nem volt annyira hangsúlyos – és ahogy a kapcsolatok kezdtek átrendeződni.

Nagyon-nagyon sok fontos részlet lett kihagyva a filmadaptációból, pl. úgy kb. Ginny egész karaktere, némely szerelmi szál és persze végén a Dumbledore-os jelenetek. Valamint maga a Félvér Herceg dolog, mert amíg a filmben alig jelenik meg, kissé hangsúlytalan és nem érti az ember, miért ez a rész címe, addig ez a könyvben belengi az egész történetet. És így még sokkal nagyobb kontrasztot kapnak Piton könyvvégi jelenetei. Ezenkívül rengeteg dolgot megmagyaráznak ezek a szálak, amiknek a következményei csak úgy bekerültek a későbbiekben a filmekben, de kontextus nélkül lógtak a levegőben, hogy bakker ez most mi vagy hogy? Kár volt sok mindent kihagyni…

Nem gondoltam volna, hogy sikerül a regénynek, hiszen ismerem a történetet, de megríkatott. Nagyon mélyen érintett és teljesen melankolikus hangulatba kerültem a könyv becsukása után. Már csak a Halál ereklyéi van hátra, nagyon várom már a jubileumi megjelenést, hogy azt is megszerezve elolvashassam és lassan de biztosan könyves szempontból is eljuthassak az út végére ebben a fantasztikus világban.

Tökéletes könyv

Azta...