A Good Boy – Jófiú fogadtatása többnyire pozitív, bár a szereplők és a humor nem minden olvasónál működtek egyformán. Sokan könnyed, olvasmányos kikapcsolódásként élték meg, amelyet leginkább a sok humoros beszólás és a lendületes stílus vitt előre.
Blake laza, bolondos és szerethető személyisége többeknél nagy kedvenc lett, míg Jess bizonytalanságát és önkeresését néhányan hitelesnek, mások inkább frusztrálónak találták. A páros kémiája megosztotta az olvasókat: egyesek remekül működő duót láttak bennük, mások erőltetettnek érezték a kapcsolatukat, illetve Blake rámenősségét is kellemetlennek találták. A túlzó, olykor gyerekesnek ható poénok és bizonyos szófordulatok szintén megosztóak voltak.
A kutyás motívum sokaknak kellemes pluszt jelentett, de többen a borító alapján több ilyen jelenetre számítottak. Azoknak ajánlható, akik kedvelik a humoros, romantikus történeteket, a hokis főhősöket és a könnyed hangvételt, miközben érdemes számítani arra, hogy a humor és a főszereplők viselkedése nem mindenkinél talál majd célba.
Már régóta terveztem elolvasni ezt a könyvet, egyrészt a nosztalgia miatt (imádtam Wes&Jamie párosát), és még ha csak részben is, de kicsit visszakaphattam őket. Másrészt érdekelt Blake karaktere, nagyon jó fejnek találtam a Him sorozatban.
Hát amit vártam a könyvtől és amit kaptam, kicsit eltér egymástól.
Először is a karakterek. Jess a család fekete báránya, már jó pár szakmába belekezdett, de eddig semmiben nem találta meg önmagát. És ha ez nem lenne elég, a szülei finanszírozták a temérdek próbálkozást. (Talán előbb saját magadat kellene megismerni és nem halmozni az iskolákat és szakmákat, amiket végül nem használsz.) Ez a kötet is azzal kezdődik, hogy csajosunk rendezvényszervezőként megszervezi élete első esküvőjét, Wes és Jamie-ét, de még az esküvő lebonyolítása előtt rájön, hogy ez sem az ő álma. Így kezd el újra iskolába járni, nővér szeretne lenni. Blake egy szórakoztató pasinak tűnt a Him sorozatban, de kicsit jobban megismerve inkább volt idegesítő és ez Jess-re is igaz. Mégis ki használ olyan szavakat, hogy ‘jesszumpepi’??? Olyan hasonlatok, mondatok voltak az egész könyvben, amik röhejesek. (Például egy literes sörös üveghez hasonlítani Blake legnemesebb testrészét…) Nem éreztem köztük a kémiát, a jelenetek sokszor inkább hatottak erőltetettnek, mint izgalmasnak. És nem igazán értettem, hogy miért is kezdett el Blake ilyen mély érzelmeket táplálni, mert Jess valóban nem sok jelét mutatta, hogy bármi komolyat akarna tőle, sőt rengetegszer hangoztatta, hogy csak dugópajtik és nem járnak. Konkrétan volt, hogy két hétig rá sem írt Blake-re, eszébe sem jutott a srác.
Maga az alapsztori tetszett volna. Blake egy elfoglalt hokis, Jess egy elfoglalt egyetemista. Egyikük sem keres komoly kapcsolatot, Blake nem bízik a nőkben, Jess-nek pedig nincs kapacitása egy kapcsolatra. De valamiért nálam a megvalósítás nem működött. Sokkal jobban tetszett volna, ha belekerül valami plusz dráma, nehézség. Például Blake exe egy húzással jobban bekavar nekik és megnehezíti a dolgokat. Mert így nekem inkább csak szenvedésnek hatott a nyűglődésük.
Voltak jó részek benne és egy-két személyiségjegye nagyon szimpatikus volt a karaktereknek, de összességében nem tartom egy jó könyvnek.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nem értem, hogy miért voltam bizonytalan ezzel a könyvvel kapcsolatban. Már régen meg kellett volna szereznem. Imádtam, jókat nevettem.
Mostantól ha valaki azt mondja, hogy Jesszumpepi valószínűleg hangosan röhögni kezdek aztán jól elpirulni 🥵
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat