Nagy reményekkel vágtam neki ennek a történetnek, nagyon sok jó értékelést láttam/hallottam róla... Sajnos az enyém nem ezek közé fog tartozni. 😳 Nem gondolom, hogy ez a világ legszörnyűbb könyve, viszont a jótól biztosan messze van. Persze nem Agatha Christie szintű krimire számítottam, mégis csak humorosnak volt feltűntetve, de itt még az egyszerű logikus gondolkozást sem feltétlenül találtam meg. (Az mondjuk a könyv mentségül szóljon, hogy itt nem a nyomozó szemén keresztül látjuk a történetet, ez kifejezetten szimpatikus.) Finlay nekem kicsit sok volt, annak ellenére, hogy megértem miért olyan kis esetlen, mégis átbillent az idegesítő oldalra. (Állandó belső vita önmagával. Érthető, de túlzó.) Az ex-férjjel való kapcsolat nem igazán tetszett, megvolt a szerepe a férfi viselkedésének, de valahol őt is kicsit túltoltnak éreztem, legalábbis a Finlay és közte zajló kommunikációk hangnemét tekintve. A történet önmaga érdekes volt, teljesen random események sorozata. 😄
Összességében könnyed, nekem kicsit semmilyen olvasmány. +A fordítás is hagy kivetni valót itt-ott. Embere válogatja, megértem, hogy miért szeretik olyan sokan, ill. miért tartják olyan sokan viccesnek, nekem viszont sajnos csak 2,5⭐️-ot ért.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat