Normál esetben kerülni szoktam mostanában CoHo könyveit, de amikor megtudtam, hogy van egy kisregénye, ahol keresztezte Quinnék és Sixék történetét, akkor muszáj volt elolvasnom. Szeretem azt hangoztatni, hogy jobban szeretem a negatív befejezéseket, de elképesztően le tudnak venni a lábamról az ehhez hasonló, tündérmesébe illő happy endek. Nem, egyáltalán nem hiszem, hogy reális lenne ez a szituáció, mégis örülök annak, hogy örülnek a karakterek. Mondjuk most meg szeretnék olvasni a kis srác szemszögéből egy történetet, amikor szembesül azzal, hogy örökbe fogadták és a biológiai szülei is tulajdonképpen részesei az életének…..
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat