Az olvasók többsége az Empire of the Vampire - Vámpírbirodalom című könyvet sötét, brutális és rendkívül atmoszférikus vámpíros fantasyként élte meg, amely messze áll a romantizált vámpírábrázolástól. Sokan kiemelték a részletes világépítést, a morálisan összetett szereplőket és Gabriel de León emlékezetes, cinikus antihősét. A nyers, barokkosan hömpölygő, ugyanakkor humoros és szókimondó nyelvezetet, valamint a magyar fordítást is gyakran dicsérték.
A keretes, időben ugráló elbeszélésmód több olvasónak különleges hangulatot és izgalmat adott, másokat viszont megzavart vagy kizökkentett. A kötet terjedelme, a lassú vagy egyenetlen tempó, a sok részlet és az időnkénti terjengősség miatt néhányan nehezen haladtak vele, sőt volt, aki félbe is hagyta. A könyv elsősorban azoknak ajánlható, akik kedvelik a komor, véres, nagy ívű fantasykat, az összetett karaktereket és a keményebb hangvételt, míg a könnyedebb, gyorsabb olvasmányokat keresőknek megterhelő lehet.
Teljesen meg voltam győződve róla, hogy ez valami túltolt vámpírrománc lesz a borító alapján, ahol több a feszülő ing, mint a történet. De rávettek, hogy adjak neki esélyt és ezért örökké hálás leszek.
Történetünk szerint huszonhét éve nem kelt fel a nap. Bekövetkezett a Naphalál, a világot örök félhomály borítja, a vámpírok pedig végre szabadon teret hódíthatnak. Ebben a világban követjük Gabriel de Leónt, az utolsó Ezüstszentet, aki fogságban várja a kivégzését, miközben arra kényszerítik, hogy elmesélje egész életét. Innen pedig egyszerűen nincs megállás.
Kristoff nem romantikus vámpírokat ír. Ezek valódi szörnyek. Olyan lények, akiknek semmi közük a megszépített legendákhoz. A kerettörténet miatt végig volt egy erős Interjú a vámpírral hangulata, csak sokkal véresebben, mocskosabban és grandiózusabban.
Külön tetszett, hogy nem akarja újra feltalálni a vámpírokat, mégis frissnek érződik. Négy különböző vérvonal létezik, mind saját képességekkel, és az egész áraszt egy Underworld-vibeot.
A legnagyobb erőssége viszont egyértelműen a karakterek. Ha szereted Abercrombie figuráit, szerintem itt is otthon leszel. Nálam viszont Gabriel, Astrid, Aaron és Dior valahogy még közelebb kerültek a szívemhez. Nincsenek tisztán jó vagy gonosz szereplők, mindenkit a múltja és a döntései formálnak. És mire megszeretsz valakit… nos, jobb, ha nem ragaszkodsz hozzá túlságosan.
A nyelvezete külön élmény. Egyszerre barokkosan hömpölygő és nyers, tele zseniális humorral és káromkodásokkal. Minden elismerésem a fordítónak, a „szajhafattya” pedig hivatalosan is felkerült a kedvenc szavaim listájára.
Ráadásul gyönyörű illusztrációk színesítik a könyvet, miközben olyan témákról mesél, mint a gyász, a hit, a hűség vagy a tiltott kapcsolatok. Egyházi intrikák, a Grál, háborúk és legendák miatt helyenként még egy sötétebb Da Vinci-kód hangulata is volt.
Rég szippantott be ennyire egy könyv. Az a fajta történet, amin akkor is jár az agyad, amikor éppen nem olvasod.
Ha egy epikus, grimdark fantasyre vágysz, ami kegyetlen, véres, tele fantasztikus karakterekkel és olyan világgal, amiből nem akarsz kijönni, akkor ez kötelező olvasmány. Minden túlzás nélkül zseniális volt, az idei első 5+1 csillagos könyvem, és alig várom, hogy folytassam a sorozatot.