Egy gésa művész. És élő műalkotás. Zárt világában a szépség fegyver, a csábítás pedig a túlélés záloga. A történet 1929-ben kezdődik egy szegény halászfaluban, ahonnan egy fiatal lányt eladnak szolgálónak. Évtizedekkel később a New York-i Waldorf Astoria luxusából tekint vissza az életére, és kendőzetlen őszinteséggel meséli el, hogyan vált belőle Kiotó egyik legkeresettebb gésája. Arthur Golden regénye a rizspapír paravánok mögé enged bepillantani, ahol a művészet és az elegancia kíméletlen rivalizálással keveredik; a tánc- és zeneórák, a teaceremónia, a kimonóviselés és az arcfestés finomságai mögött kiszolgáltatottság és hatalmi harcok húzódnak meg. Az Egy gésa emlékiratai több mint húsz év történelmét öleli fel. Egyszerre izgalmas bepillantás a japán arisztokrácia világába, intrikákkal teli dráma és egy felejthetetlen női sors története. A regény most Papolczy Péter új fordításában olvasható. Borítóterv: Bódi Kati
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az Egy gésa emlékiratai a legtöbb olvasót magával ragadta, különösen a japán kultúra atmoszférikus bemutatásával és Arthur Golden választékos, érzékletes nyelvezetével. Sokan úgy érezték, hogy olvasás közben szinte fizikailag is átkerülnek ebbe a világba, miközben a könyv érzelmileg is erősen hat rájuk. Többen kiemelték, hogy a regény a filmhez képest sokkal több kulturális és életmódbeli részletet ad.
A fogadtatás ugyanakkor nem teljesen egyhangú: néhány olvasó távolinak vagy nehezen kedvelhetőnek találta a szereplőket, mások pedig a történet bizonyos részeit túl melodramatikusnak vagy egyenetlen tempójúnak érezték. A könyv hitelessége különösen megosztó, mivel többen kifogásolták a gésák világának ábrázolását és a mű keletkezésének hátterét, miközben fiktív regényként sokan továbbra is lenyűgözően megírtnak tartják. Összességében azoknak ajánlható, akik a gazdag atmoszférát, a kulturális betekintést és a szép, képszerű prózát keresik, és nem zavarja őket, ha a történet hitelességét fenntartásokkal kell kezelni.