Dansul dragonilor vol.2 (A Song of Ice and Fire, #5)

A Sárkányok táncával pontosan ugyanaz a bajom, mint a Varjak lakomájával: Martin egyszerűen képtelen elengedni egyetlen történetszálat, szereplőt, mellékszereplőt, várost vagy politikai konfliktust. A világ elképesztően gazdag és részletes, de ezen a ponton már inkább azt éreztem, hogy túl sok lett mindenből.
Az első három kötet után azt vártam, hogy a történet újra igazán lendületet kap. Ehhez képest a könyv jelentős részét számomra a várakozás, a politikai huzavona és az újabb és újabb szereplők, csoportok és konfliktusok megismerése tette ki. Különösen Meereen és Essos történetszálai fárasztottak el. Dany számomra egykor az egyik legérdekesebb szereplő volt, itt viszont már sokszor azon kaptam magam, hogy egyszerűen nem érdekel, mi történik vele. Torkig vagyok Essossal, Meereentől már mérgezést kaptam, és nem igazán érdekeltek a dorniak sem, és az újabb behozott POV karakterek sem, kivéve Melisandre, de belőle csak egy fejezetet kaptam.
Mivel az általam érdekesebbnek titulált szereplőkről írt Martin, ezért jobbnak érzem, mint a Varjak lakomáját, de hol van ez már a 2-3. részhez!
És ez azért különösen bosszantó, mert amikor Martin akarja, még mindig elképesztően jó.
A szereplők továbbra is összetettek, erkölcsileg szürkék, és Martin nagyszerűen mutatja meg, hogy a döntéseknek következményei vannak.
A világépítés pedig továbbra is páratlan, csak már sok!
Mire a könyv végére értem, több történetszál végre olyan pontra jutott, ahol már megint nagyon érdekelt volna, mi fog történni…és vége. És nem tartom valószínűnek, hogy Martin valaha is be fogja fejezni.

Összességében nem tudom azt mondani, hogy rossz könyv. Túl sok benne a nagyszerű karakter, a kiváló jelenet, a zseniális világépítés és a gondolat ahhoz, hogy annak nevezzem. De olvasóként iszonyúan elfáradtam benne. Sokszor nem azért haladtam tovább, mert annyira érdekelt, mi történik, hanem mert el akartam jutni a végére, hogy ne lógjon a fejem felett.
És mégis: amikor becsuktam a könyvet, nem azt éreztem, hogy megbántam, hogy elolvastam.
Hanem azt, hogy micsoda világot teremtett ez az ember.

Na neeee....ahogy sokan tudják, ez a kötet sok mindenben eltér a sorozattól. Pontosabban a sorozat tér el a könyvtől. Ami szerintem jó. Imádom a sorozatot is, de ez a könyv messze felülmúlja. Na és a vége, az Epilógus...neeeeee....és 2011 óta nincs folytatás. Az agyam teljesen kész. Nem tudom hova tenni. Ha ezt így csinálták volna a sorozatban is, az sokkal nagyobbat szól. Imádtam az egészet, egy hét alatt lenyomtam az egész könyvet. Aki még nem olvasta, tegye meg, mert sokkal izgalmasabb és csavarosabb, mint a sorozat. Vannak benne olyan fejezetek, amelyeknek kezdetben mintha nem lenne semmi funkciója, csak az oldalszám növelése, de a végén minden értelmet nyer. Azért remélem, hogy egyszer elkészül a folytatás, mert ezt folytatni kell.