Copperfield Dávid V-VI. kötet

Dickens csodálatos regényei között (ezek a regények azért csodálatosak, mert tele vannak a legvalóságosabb élet leggyönyö-­ rűbb csodáival) a két legcsodálatosabb könyv: a Pickwick-Klub és Copperfield Dávid, — amelyek a két szélső ponton állanak. A Pickwick-Klub kalandok sorozata, amely úgy tűnik fel, mintha Dickensnek személyesen semmi köze nem volna hozzá, Copperfield Dávid szinte önéletrajz, amely úgy tűnik fel, mintha minden alak­- jához és minden fejezetéhez személyesen volna köze Dickensnek. Copperfield Dávid, — ez nyilvánvaló — maga Dickens, aki elbe­- széli a saját életét, és Copperfield Dávid mégis abszolút regény, amelynek olvasása közben megfeledkezik az ember arról, hogy Dickens egyetlenegy művében sem beszél annyit maga-magáról, mint ebben. Hogy mi ennek az oka? Erre a kérdésre könnyű felelni. Dickens a saját életével szemben is úgy állott, — mint az égés? világgal és az egész valósággal szemben. Nem irt naplót és nem fotografált. A szuverén költő szemével nézte a saját életét is, — azzal a szemmel, amelyből állandóan hit, bizalom, jóság, szeretet sugárzott a dolgok felé, amelyeket bearanyozott. De érdekes és izgató ebben a módszerben mégis az, hogy Dickens nemcsak roman­- tikus, hanem realista is egyúttal. A valóságos, az igazi, az élet­- szerű dolgok azok, amelyek megnőnek, megszépülnek, megszinesed- nek a keze alatt. Chestertonnak van egy megdöbbentően találó formulája erre. Dickens mindig a valóságos embereket írta le, de mindig úgy nézte őket, mint barát vagy ellenség. Milyen termé­- keny szempont ez egy íróra nézve, — így lehetne tovább fűzni Ches­- terton meg állapítását. Ki ismeri legjobban az embert: a barátja! Ki ismeri még ennél is jobban: az ellensége. A szeretet meleg­ fényében és a gyűlölet mérges lángjaiban tűnnek föl Dickensnél a valóságos élet emberei: akár tiszta regényt ir, mint amilyen a Pickwick-Klub, akár félig regényt, félig önéletrajzot, mint amilyen Copperfield Dávid. Furcsa, de éppen Dickens írói karakteréből könnyen meg? magyarázható, hogy Copperfield regénynek is ott legtökéletesebb-, ahol életrajznak is a legelsőrangu : a gyermekkor fejezeteiben A gyermekkornak olyan eleven képét, mint Copperfieldben, — sehol többé nem lehet megtalálni. Ez a világirodalom legszebb lapjai közé tartozik, mert benne van minden ember gyermekkara: leg­- alább részben. Valóság és illúzió itt teljesen egymásba olvad, eze­- ket a lapokat sokszor utánozták és valószínűleg utánozni is fog­- ják, amíg regények fognak megjelenni a világon. Daudet Alfonz, aki igazán kitűnő regényíró volt, A kis izé és Jack című köny­- veiben lépten-nyomon Copperfieldre emlékeztet, s ő maga sem tagadja, hogy állandóan Dickens hatása alatt állott. De kérdés egyáltalában, hogy lehet-e gyermekkort irni Dickens hatása nél­- kül. Valószínűleg azok az írók is emlékeztetnek — ezen a területen • Dickensre, akik öt sohasem olvasták. Dickens itt olyan kimeritő dolgot alkotott. hogy akik utána jönnek, sohasem lehetnek egészen eredetiek. A gyermeket és a gyermekkort Dickens -fedezte fel igazán az irodalom számára: ez az ő legigazibb halhatatlansága A gyermeken és a gyermekkoron kívül még egy nagy csoda van Copperfield Dávidban : Micawber ur, — s talán nem tulságo- san kockáztatott megállapítás, ha azt mondom, hogy Micawber ur a közismert, szeretett, Micawber ur azért vált ilyen kísértetiesen élő alakká, ilyen meghitt, kedves ismerőssé, ilyen örök valósággá, mert benne Dickens megírta a felnőtt gyermeket. Micawber, az örök optimista egyúttal az örök gyermek. Éppen azért százszáza- lékos optimista, — mert megmaradt gyermeknek. Ezért kell őt szeretni és ezért nem lehet rá haragudni. Mint az igazi gyermek, Micawber ur sohasem néz hátra, mindig csak előre. És aki igy éli az életet, az csak optimista lehet, mert rája nézve az élet mindig újra kezdődik, a ma azt jelenti, hogy remélni és bízni kell, a hol­- nap pedig jelenti a változást, a fordulatot, a sikert, a boldogulást. Hogy abból a holnapból reggelre megint ma lesz, tehát nem való- sulás, nem teljesülés, hanem megint csak reménykedés meg vára­- kozás: a Micawbereket ez nem töri le, —• és ezen a ponton a filo- zifiában és világnézletben, fiziológiában és lélektanban nem járatos Dickens föléje emelkedik a legmélyebb és legmagasabb regényíróknak, mert az élet legmélyebb igazságának olyan ösz­- tönös megértését és megérzékitését mutatja, aminőre alig van példa az egész világirodalomban. Micawber ur ezen a ponton regényhőssé válik, azzá a hőssé, aki a gyermeki hit és bizalom páncéljában legyőzi az Élet legnagyobb és legerősebb szörnyeit, — aki a legnagyobb válságok között, sőt állandó válságok között is felszínen tud maradni — s tud várni a holnapra, amely sohasem lesz jobb, mint a ma, de rosszaságában sem tud olyen lenni, hogy legyőzhesse Micawber ur diadalmas optimizmusát. Copperfield Dávid — halhatatlan könyv, s Dickensnek leg- dickensibb munkája. Az az angol regény, — amely a Pickwick- Klub mellett talán a legolvasottabb angol regény minálunk, mert ez a kettő sok irodalmi divatot túlélt és még sok irodalmi divatot fog túlélni. És csudálatos, a Pickwick-Klub-ot, amelyet Dickens tizenhét évvel korábban irt meg, jobban élvezik az idősek, Copper­- field Dávid-ot jobban élvezik a fiatalok. Mert a Pickwick-Klub inkább regény, de Copperfield sokkal regényesebb. A Pickwick- Klub kulcsa a humor, Copperfield Dávid kulcsa az érzelem. De Dickensnél a humor nem zárja ki az érzelmet, sem az érzelem a humort. A két regényben együtt van mind a kettő, csak más ada­- golásban. Az öreg Pickwick és az ifjú Dávid, bár hiányoznak is Mereskovszki könyvéből: örök utitársaink s kísérnek bennünket az életen keresztül. Dickens az emberiség optimista bibliája, az egészség kiapadhatatlan forrása, ahol a szomjazók mindig fel fognak üdülni. Hevesi Sándor