Éldekorált kiadás Amerikaifutball-sztár. Egyedülálló apa. És egyszer, nagyon régen, az enyém volt… Az elmúlt közel tíz évet azzal töltöttem, hogy elfelejtsem Ford Ellist. Ha távol maradt volna Montanától, talán örökre sikerült volna kitörölnöm lenyűgöző kék szemének és férfias mosolyának az emlékét. Könnyű volt elkerülni őt, amikor az egyetlen hely, ahol láthattam az arcát, az ESPN sportcsatorna volt – és ezt a problémát a távirányítóval könnyen megoldhattam. Csakhogy a főnököm épp most vette fel Fordot a Treasure State Wildcats új vezetőedzőjének. Nem elég, hogy kénytelen leszek nézni őt a pálya széléről ebben a szezonban, de most, hogy együtt dolgozunk, elkerülni is lehetetlen lesz. Talán mégsem felejtettem el Fordot. Talán még mindig arról álmodozom, mi lehetett volna köztünk. És talán ő sem felejtett el engem. Azonban ezek a „talánok” nem változtatnak azon a tényen, hogy soha nem voltunk egymásnak rendeltetve. Talán egyszer az enyém volt. De mától kezdve Ford Ellist csakis így fogom hívni: az edző.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Coach – Az edző fogadtatása összességében pozitív, bár a szerző korábbi könyveit kedvelő olvasók között akadtak csalódottabb hangok is. Sokan egy könnyed, édes és gyorsan olvasható romantikus történetként jellemezték, amely kellemes kikapcsolódást nyújt.
A második esélyes, barátokból szerelmesek dinamika többeknek hitelesen és érzelmesen bontakozott ki, Ford szülői oldala pedig különösen szerethetőnek bizonyult. Millie és Ford alapvetően szimpatikus karakterek, ugyanakkor néhány olvasót fárasztott a sok visszautasítás, a birtokló viselkedés, illetve a helyenként kamaszosnak ható szerelmi feszültség. Többen hiányolták a mélyebb konfliktusokat és a kidolgozottabb mellékszereplőket, mások pedig úgy érezték, hogy bizonyos jelenetek között túl nagyok az ugrások, vagy a cselekmény lehetett volna pörgősebb. Azoknak ajánlható, akik egy laza, érzelmes sportrománcra és kellemes, agykikapcsolós olvasmányra vágynak.
Nagyon kíváncsi voltam erre a regényre, mert a megjelenése óta sokféle véleménybe futottam bele. Amikor először felfigyeltem rá, az értékelése valahol 75% körül mozgott, ami egy kicsit elbizonytalanított. Ugyanakkor pont az ilyen megosztó könyvek szokták leginkább felkelteni az érdeklődésemet. Nemcsak a pozitív, hanem a negatív vélemények is arra ösztönöznek, hogy saját magam döntsem el, mit gondolok egy történetről. Végül a Könyvhéten szereztem be, és utólag egyáltalán nem bántam meg.
A történet középpontjában Millie és Ford áll, akiknek egy igazi második esélyes szerelmet követhetünk végig. Évekkel az első “kapcsolatuk” után Millie már az egyetemen dolgozik, Ford pedig ugyanarra az egyetemre tér vissza edzőként. A kezdeti találkozás természetesen tele van kimondatlan érzésekkel és múltbeli sérelmekkel, de a szerző szépen, fokozatosan bontja ki előttünk a közös történetüket. Lassan minden titokra fény derül, minden kérdésre választ kapunk, és közben egyre jobban megérthetjük, mi vezetett odáig, hogy annak idején különváltak az útjaik.
Őszintén szólva nem igazán értem, miért kapott kezdetben ennyire vegyes fogadtatást. Ez volt az első könyvem a szerzőtől, így semmilyen elvárásom nem volt. Nem tudtam, milyen stílusra számítsak, vagy hogy mennyire lesz érzelmes a történet. Talán pont ezért tudott kellemes meglepetést okozni. A cselekmény végig gördülékeny volt, a karaktereket könnyű volt megkedvelni, a romantikus szál pedig hitelesen épült fel. Nem akart több lenni annál, ami egy kedves, szívmelengető, második esélyes szerelmi történet, amely kikapcsol.
Millie és Ford kapcsolata természetesen nem volt tökéletes, de éppen ettől éreztem valóságosnak. Jó volt látni, hogyan próbálnak felnőtt fejjel szembenézni a hibáikkal és új esélyt adni egymásnak.
Számomra ez egy igazán kellemes olvasmány volt, amely teljesen meghozta a kedvemet ahhoz, hogy @devneyperry további könyveit is kézbe vegyem. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó történetem tőle, és természetesen már most izgatottan várom a sorozat következő részét is.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, hiszen nagyon szerettem az Eden családot az írónőtől. Erről a könyvéről eddig vegyes visszajelzéseket kaptam. Már az elején elárulom: engem megvett magának a könyv.
Másabb, mint az Eden család? Másabb. Nem mondom, hogy rosszabb lenne annál, de ezt a könyvét egy aranyos kis limonádénak tartom, aminek amúgy minden pillanatát szerettem.
Nem volt elnyújtva a történet. Sőt, néha talán túl nagy ugrások is voltak két jelenet között, de ezek sem zavartak.
Millie és Ford karaktere is szimpatikus volt a számomra. Epekedve vártam, hogy mikor fognak végre egymásra találni. Szórakoztató olvasmány volt, a cselekmény talán lehetett volna picit pörgősebb, de a lelkemnek most nagyon jól esett egy ilyen kis pörgős, laza történetet olvasni. Izgatottan várom a folytatást is.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat