A kötet hősnője, az érzékeny, finom ízlésű Emma egy falusi orvoshoz megy feleségül. Az orvos jólelkű, ám nem tudja megérteni házastársa bonyolult lelkivilágát, problémáit. Az egymás lelkét meg nem értő házasfelek pedig előbb-utóbb tönkreteszik egymást. A sivár környezetből a többre, szebbre vágyó Emma megpróbál kitörni, de szükségképpen elbukik. Hiába cserélgeti szeretőit, megundorodik az élettől, s az öngyilkosságba menekül.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Bovaryné fogadtatása megosztó: sok olvasó nagyra értékeli Flaubert realista látásmódját és azt, ahogyan a szereplőkön keresztül egy korszak társadalmi és erkölcsi elvárásait is érzékelteti. Különösen gyakran dicsérik a lírai, érzékletes nyelvezetet, a gyönyörű tájleírásokat és a részletes jellemábrázolást. Többen úgy érezték, hogy a regény érzelmileg is erősen hat, és képes együttérzést ébreszteni egy nehezen szerethető főhős iránt.
Ugyanakkor a távolságtartó, hűvös elbeszélésmód és a lassú tempó több olvasónak vontatottá, helyenként unalmassá tette a könyvet, néhányan pedig túlírtnak találták. A központi nőalak önzősége, naivitása és meggondolatlansága sokakat elidegenített, míg mások éppen összetettségét és esendőségét értékelték. Összességében Bovaryné azoknak lehet különösen érdekes, akik türelmesen olvasnak klasszikusokat, és a cselekmény mellett a nyelvi megformálást, a társadalmi megfigyeléseket és az árnyalt atmoszférát is fontosnak tartják.
További kiadások
Madame Bovary - Vidéki erkölcsök (Filléres Klasszikus Regények)
Bár tisztában vagyok Flaubert írói nagyságával, a Bovaryné biztosan nem lesz a kedvenc világirodalmi klasszikusom. 📚 A regényt végigolvasni számomra igazi kihívás volt, mert Emma karakterét egyszerűen képtelen voltam megérteni.
Számtalan olyan könyvet olvastam már, ahol a szereplők tele voltak hatalmas red flag-ekkel, mégis le tudtak kötni, de Bováryné végtelen önzősége és felesleges drámázása viszont kifejezetten bosszantott. 🚩 Bár nem azért olvasok szépirodalmat, hogy feltétlenül kedveljem a főhőst, engem a saját folyamatos felháborodásom zökkentett ki az élményből. 😅 Ebben persze óriási szerepe van Flaubert hűvös semlegességének is: az író egyáltalán nem foglal állást, nem húz egyik szereplőhöz sem, hanem kíméletlen tálalásban, végtelenül realisztikusan mutatja be az eseményeket. 🔍
Ironikus módon számomra a regény tájleírásai sokkal izgalmasabbak és élőbbek voltak, mint maguk az emberi karakterek. 🤣
Ez a fajta távolságtartó, száraz ábrázolásmód még inkább felerősítette a történet vontatottságát. ✨
Ha van köztetek olyan, aki velem ellentétben tudott azonosulni Emmával, vagy meg tudta őt kedvelni, jelentkezzen, mert nagyon kíváncsi vagyok, ti hogyan láttátok őt! 💬
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
...hisz mi lehet kellemesebb, mint este a tűz mellett üldögélni egy könyvvel, s hallgatni, míg a lámpa ég...
...az ember nem gondol semmire... s az órák múlnak, észrevétlen. Mozdulatlanul ülünk, és úgy járunk messzi tájakon, mintha látnánk is valamennyit, s gondolatunk a mese szárnyán el-eljátszik a részletekkel, vagy követi a kalandok körvonalát. Elvegyül a regényalakokkal; s már-már azt hisszük, mi lélegzünk az ő jelmezeikben.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Megrázó történet, a befejezés is üt, de ami a legdöbbenetesebb volt számomra, hogy képes volt elérni, hogy egy házasságtörő asszonnyal érezzek együtt és dobogjon vele együtt a szívem. Ez a könyv csodája.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat