Bloody Leaf

Leafwood nem egy átlagos kisváros. Nem egy átlagos közösség. Már a határait átlépve érezni lehet valami baljós, majdhogynem természetfeletti jelenlétet, amely észrevétlenül magába szippantja az olvasót. Pedig mindenki jobban járna, ha inkább menekülne. A városban ugyanis fiatal lányok tűnnek el nyomtalanul. És akinek egyszer nyoma veszik, annak aligha van esélye arra, hogy élve hazatérjen.

„-Tudja, Strum, az emberek azt hiszik, hogy az ilyen gyilkosságok mindig egyszerűek. Vagy valami elmebeteg csinálja, vagy egy perverz alak. Vagy egy átutazó. Mert ezek kényelmes magyarázatok […]. Aztán egyszer csak kiderül, hogy a szomszéd volt. Vagy valaki, aki segített keresni. Vagy…”

Daniel Strum nyomozó nem az eltűnések miatt érkezett Leafwoodba. Éppen ellenkezőleg, azért jött, hogy maga mögött hagyja a múltját. A véres falevéllel jelölt kegyetlen gyilkosságok azonban nem hagyják nyugodni, és újra felszínre törnek benne a nyomozói ösztönök. Ahogy pedig egyre mélyebbre ássa magát az ügyben, egyre baljósabb nyomokra bukkan. Olyanokra, amelyek egytől-egyig az erdő felé vezetnek… 🍁

Össze sem tudnám számolni, hogy az évek során hány nyomozó karakterét ismerhettem meg különböző könyvekben, de azt kell mondanom, hogy Strum emlékezetes maradt! A hibái és a megbízhatatlansága ellenére is nagyon szerettem. Különösen érdekes volt látni, ahogy az emlékei, az álmai és a jelene fokozatosan összefonódnak, miközben vele együtt az olvasó is a sötétben tapogatózva próbálja kideríteni, hogy pontosan mi az igazság. Bár nem vagyok pszichológus, én végig a PTSD tüneteit véltem felfedezni rajta. Nekem különösen tetszett, hogy egy ilyen összetett szereplő szemüvegén keresztül élhettem át a történteket.

Külön kiemelném a regényben számos helyen felbukkanó, hangulatos képeket és ábrákat is, amelyek elképesztően feldobták az olvasási élményemet. A fejezeteket végigkísérő személyiségteszt pedig olyan interaktív élményt adott a könyvnek, amire egyáltalán nem számítottam. Ez egy olyan elem volt, amivel korábban még nem találkoztam az olvasói karrierem során. ❤️

Összességében azt tudnám mondani, hogy a Bloody leaf azoknak lehet tökéletes választás, akik egy lassú, atmoszferikus, elgondolkodtató pszichothrillert keresnek. Ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni, hogy a regény tartalmaz néhány részletesen kifejtett erőszakos jelenetet, így mindenképpen érdemes ennek tudatában választani.
#recenzió

Néha szeretek kilépni a komfortzónámból, és olyan zsánerek felé nyitni, amelyek nem tartoznak a megszokott olvasmányaim közé. Hát... lehet, hogy nem mindig ez a legjobb ötlet. Vagy egyszerűen még nem találtam meg azt a könyvet, ami igazán megszeretteti velem ezt a műfajt.

Most egy pszichológiai krimi-thrillerrel próbálkoztam. A krimiket egyre jobban kedvelem, a pszichológiai vonal sem áll távol tőlem, ráadásul erről a könyvről rengeteg pozitív értékelést olvastam. Mivel egy nyereményjátékon nyertem, úgy voltam vele: miért is ne?

📖 Emerick Agate – Bloody Leaf

Sajnos ez most nem lett az én könyvem. Nagyon lassan haladtam vele, és már a második-harmadik fejezet környékén megsejtettem, ki lehet a gyilkos. Voltak ugyan érdekes fordulatok, de számomra nem okozott igazán nagy meglepetést.

A történet egy nyugalmazott nyomozót követ, aki egy eldugott kis településre, Woodleafbe érkezik, ahol különös gyilkosságok történnek. Az ő feladata felgöngyölíteni az ügyet.

A könyv több nézőpontból meséli el a történetet: követhetjük a nyomozót, a gyilkost, annak különböző személyiségeit, valamint egy tíz évvel korábbi pszichológiai jegyzőkönyv részleteit is. Ez a felépítés kifejezetten tetszett, ahogy a gyilkos személyiségei közötti párbeszédek is.

Ami viszont kevésbé működött nálam, az az író stílusa. Sokszor túl tömörnek, ismétlődőnek éreztem a mondatokat. Az elmebajos jeleneteknél ez remekül fokozta a hangulatot, de a könyv többi részén nekem már kevésbé működött.

Talán a rengeteg dicsérő értékelés miatt egy kicsit többet vártam tőle. Sajnos nálam most nem talált célba, de ettől még kíváncsi vagyok, másoknak milyen élményt adott.

Ti olvastátok már a Bloody Leafet? Nektek hogy tetszett? 📚

#bookstagramhungary #konyvajanlo #pszichologiaithriller #krimikonyv #olvasnijo

Ez a könyv nem egy könnyed darab. A hangulata végig sötét és nyomasztó, de pont ettől működik jól. A főszereplő nyomozó karaktere érdekes, mert nem tökéletes, sőt inkább tele van problémákkal, ami hitelesebbé teszi. A sztori nem rohan, inkább lassan építkezik, de közben végig ott van a feszültség. Többször is azt éreztem, hogy na, most már tudom mi történik, aztán mégsem. A misztikus szál külön pluszt ad neki, nem csak sima krimi. Néha kicsit nehéz volt a hangulata miatt, de mégis vitt magával. Összességében egy olyan könyv, amit nem csak elolvasol, hanem kicsit „benne ragadsz”.