Az őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején 1959-ben úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: …míg a történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az őz sok olvasó számára mélyen megrázó, összetett lélektani regény, amely hosszú ideig hat az olvasás után is. A monológforma és az asszociatív, mozaikos emlékezés különleges, intenzív élményt ad, miközben árnyaltan mutatja meg az egymásnak feszülő érzelmeket és az emberi esendőséget. Többen úgy érezték, hogy a szereplők tettei nem feltétlenül szerethetőek, mégis érthetővé válnak, ezért a könyv önvizsgálatra késztet.
A csapongó szerkezet és a nem lineáris gondolatvezetés azonban többeknek nehezen követhetőnek bizonyult, különösen az elején, és volt, aki emiatt lassan lendült bele vagy csalódott benne. A regény figyelmet, türelmet és megfelelő lelki ráhangolódást kér, ugyanakkor sok olvasó szerint éppen összetettsége miatt érdemes újraolvasni. Azoknak ajánlható, akik kedvelik a mély pszichológiai ábrázolást, a sokértelmű karaktereket és a maradandó érzelmi hatású prózát.
Nagyon régóta a várólistámon szerepelt már a kötet, és mivel a NIOK havi témába beleillet úgy gondoltam most sort kerítek rá
Sajnos eleinte nagyon lassan lendültem bele a történetbe.Azt hiszem, hogy a Szabó Magda könyvekhez kell a lelassulás, és a hangulat.Mert ahogy az megvan, meg is jön a kedv a könyvhöz.Legalábbis nálam így történt.
Ezúttal Encsy Eszter szemszögéből olvashatjuk a történetet, amelyben szép lassan kibontakozik az a mérhetetlen fájdalom és elkeseredés amely a lány napjait jellemzik.
Szegény családban nőtt fel, ahol ő mindig csak az utolsó helyen szerepelt.Akit szeret, az mást szeret.Az egész életére jellemző ez a mellőzöttség.
Szívszorító volt olvasni, hogy a gyermekkorban szerzett sebek mekkora hatással voltak rá felnőtt korában is.
Szabó Magda még mindig az egyik legszebben író alkotóink közé tartozik ,még akkor is ha ez a könyve nem aratott nálam akkora sikert.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha, kicsi koromban sem hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat