Hercule Poirot visszavonultan él. Csak néha nyitja rá valaki az ajtót. Ezúttal régi barátnője érkezik: Mrs. Oliver, detektívregények hírneves szerzője (a kedves olvasó jól ismeri őt a sorozat előző, Ellopott gyilkosság című kötetéből)... Az írónővel mindig történik valami. Ismerősei, barátai, rokonai gyarkan zaklatják különös történetekkel. S most megint egy eset. Mrs. Oliver egy ,,irodalmi ebéden" vett részt, ahol egy cseppet sem rokonszenves hölgy, bizonyos Mrs. Burton-Cox nyakon ragadta, félrevonta és roppant különös kéréssel fordult hozzá. Fia, Desmond, ugyanis feleségül akarja venni Mrs. Oliver unokahúgát, akinek a szülei évekkel azelőtt öngyilkosok lettek. Mrs. Burton-Cox azt szeretné tudni, ki lőtt először. Mrs. Oliver mélységesen fölháborította a kérdés. Ő könyveket ír, semmi köze a valóságos erőszakhoz. A kérést tehát elutasította, úgysem tudja teljesíteni... ... De a kíváncsiság fölébred, és ekkor látogatja meg öreg barátját, Hercule Poirot-t...
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Agatha Christie Az elefántok mindenre emlékeznek című regényének fogadtatása összességében pozitív, bár több olvasó szerint nem tartozik az írónő legerősebb művei közé. Sokan élvezték a könnyed, olvasmányos nyomozást, valamint Poirot és Ariadne Oliver párosát, amelyet különösen szerethetőnek és szórakoztatónak találtak. A szereplők beszélgetései és az íróság világába engedett betekintés szintén kellemes színt adtak a történetnek.
A tempót illetően megoszlanak a vélemények: néhány olvasó az első felét egyhangúnak vagy lassúnak érezte, míg mások szerint később válik igazán izgalmassá. Többen kifogásolták az ismétlődéseket, és a rejtély megfejtését is viszonylag korán sejthetőnek találták, miközben mások szerint így is tartogatott érdekes fordulatokat. Azoknak ajánlható, akik a klasszikus, ráérősebb Christie-féle krimiket, valamint Poirot és Mrs. Oliver együttműködését keresik, és nem bánják a modernebb thrillereknél visszafogottabb elbeszélést.
Agatha Christie a krimi királynője, de szégyen,nem szégyen ez a könyv nekem nem volt semmi extra.
Nagyjából a felénél már sejtettem hogy ez lesz a vége. És számomra érezhető volt,hogy 1972-ben!!! (Attyaèg) ìródott a könyv. Korában egy nagyszerű történet lehetett,de azóta annyira más az emberek ingerküszöbe, hogy ennél nagyobb durranáshoz vagyunk szokva vagy pörgősebb sztorira.
Agatha Christie ettől függetlenül egy ikon.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A könyv a feléig nem igazán hozott lázba, kicsit egyhangúnak és unalmasnak éreztem, de később igencsak izgalmassá vált, szépen kibontakozott a történet. Többé-kevésbé sikerült rájönnöm a rejtèlyre.
Agatha Christie 80 felett volt mikor írta ezt a történetet, az írónő zsenialitása lenyűgöző.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat