A Shadow and Bone - Árnyék és csont fogadtatása összességében pozitív, de nem egyöntetű: sok olvasót magával ragadott a sötét, félelmetes és érzelmes hangulat, míg mások kevésbé találták eredetinek vagy kidolgozottnak. A regény legerősebb oldalának többnyire a különleges, szláv ihletésű világépítést és a grisák mágiáját tartják.
Sokan dicsérik a főhős fokozatos fejlődését, a karakterek közti feszültséget, valamint az izgalmas és kiszámíthatatlan történetvezetést. Ugyanakkor visszatérő kritika a lassabb kezdés, a helyenként túl gyorsan vagy összecsapottan bemutatott jelenetek, illetve a főhős bizonytalansága és naivitása, amely néhány olvasót kifejezetten irritált. Többen az írásmódot vagy a fordítást is pongyolának érezték, és akadtak, akik az ifjúsági fantasy sablonjai vagy az egyszerűbb karakterábrázolás miatt nem tudtak igazán kapcsolódni a könyvhöz. Összességében azoknak lehet jó választás, akik hangulatos, mágikus világot, erős atmoszférát és fiatalos fantasy-kalandot keresnek, és nem zavarja őket a műfaj néhány ismerős eleme.
Meg sem tudom mondani, hányszor futottam már le ezzel a sorozattal azt a bizonyos kört, hogy: „Elolvassam, vagy ne?” Ez két dologból fakadt. Az egyik az, hogy még kiskamaszként elolvastam a Hat varjút, ami bár érdekes olvasmány volt, az akkori énemet szörnyen idegesítette a rengeteg időbeli ugrálás és a sok főszereplő. Emiatt számomra teljesen követhetetlenné vált a történet, így akkoriban nem is tett rám akkora hatást. Úgy voltam vele, hogy ezt biztosan nem fogom újraolvasni, és a sorozat többi része sem érdekel különösebben.
Aztán jött a barátnőm, aki szó szerint él-hal ezekért a könyvekért. Többször is elmondta, mennyire jók, és hogy adjak nekik még egy esélyt, de én nagyon sokáig hajthatatlan voltam. Rendesen megmakacsoltam magam. Egy ponton még azt is megkértem, hogy spoileresen mesélje el a történetet, ő pedig eleget tett a kérésemnek — de még ezután is húztam az időt.
Aztán egyszer csak elérkezett az áttörés, mert elkezdte piszkálni a fantáziámat, hogy mégis mi lehet ezekben a könyvekben.
A történet alapja már önmagában is érdekes volt számomra. Egy háború sújtotta világ, egy lány, aki egész életében jelentéktelennek hitte magát, majd hirtelen kiderül róla, hogy valami egészen különleges lakozik benne. (Tipikus tiniknek való írás) Ez önmagában nem új recept a fantasy műfajában, mégis volt valami hangulata az egésznek, ami miatt folyamatosan olvastatta magát a könyv és még ez a sablon sem zavart, pedig jórészt kiakadok tőle. A világ ötlete például szerintem kifejezetten kreatív és nyomasztó volt. Az a fajta hely, amit olvasás közben tényleg magam elé tudtam képzelni, és ami nagyon erős, sötét atmoszférát adott az egész történetnek.
Éppen ezért volt könyv egyik legerősebb pontja a világfelépítés.
A véleményem tovább olvashatod a blogomon:
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat