A Nápolyi regények szerzőjétől Olga, a csinos és okos fiatal nő harmonikus családban neveli két gyermekét, egészen egy átlagos délutánig, amikor a férje minden előzmény nélkül bejelenti: elhagyja. A fülledt, elnéptelenedett Torinóban Olga végigjárja a közhelyesnek is mondható stációkat, megpróbálja visszaszerezni a férjét, nyomoz a vetélytárs után, jelenetet rendez a nyílt utcán, sosem sejtett mélységekbe zuhan, otthona széthullik, gyerekei ellene fordulnak, kifordul önmagából. Pokoljárását a múlt kísértetei övezik, de a legfőbb ellenfele önmaga. Kíméletlenül szembesülnie kell egész korábbi életével, csak azután találhat vissza régi énjéhez és teremthet új kapcsolatot. A történetből egy szerelem bukásának, egy párkapcsolat kiüresedésének megrendítő eseményei bontakoznak ki - Olga útja, amelyet tragédiákkal terhelten, konok makacssággal végigjár, drámaian egyedi, és éppen egyediségében hordozhat megváltó üzenetet minden sorstársának. Talán ezért is volt akkora siker a közönség és a kritikusok köreiben egyaránt. Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre lefordítják őket, de kiléte ismeretlen. 2016-ban a Time magazin az év 100 legbefolyásosabb személye közé választotta. Leghíresebb műve, a Nápolyi regények tetralógia eddig 15 millió példányban kelt el, Saverio Costanzo rendezésében az első két részből (Briliáns barátnőm, Az új név története) HBO-sorozat is készült. Az Amikor elhagytak című regényt Roberto Faenza filmesítette meg (A magány börtöne).
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Elena Ferrante Amikor elhagytak című regénye a szakítás és az érzelmi összeomlás fájdalmas, nyers tapasztalatát állítja középpontba. A visszajelzések alapján intenzív és lelkileg megterhelő olvasmány, amely erős reakciókat vált ki, ezért fogadtatása meglehetősen megosztó.
Sokan nagyra értékelik a szerző szókimondó, őszinte stílusát, valamint a főhős lelkiállapotának kendőzetlen ábrázolását, és néhány olvasó együtt is tudott érezni vele. Mások túlzónak, ismétlődőnek vagy kifejezetten nyomasztónak találták a szenvedés hangsúlyát, nehezen viselték a főhős viselkedését, illetve kifogásolták a vulgáris hangot és az általánosító gondolatokat. A könyv azoknak lehet érdekes, akik a lélektani, tabudöntögető és érzelmileg provokatív regényeket keresik, de könnyed vagy felemelő olvasmányra vágyóknak valószínűleg nem ez lesz a megfelelő választás.