A regényfolyam befejező kötetében ismét Golan Trevize, az Alapítvány tanácsosa a főszereplő, ő az, akinek döntenie kell a Galaktikus Birodalom jövőjéről. Az előző kötet végén döntött is, de a döntés pillanatában kételkedés fogta el, nem volt-e idegen befolyás alatt. Hogy önmagát megnyugtassa, elhatározza megkeresi az emberiség bölcsőjét, a mitikus múltba süllyedt Földet, amelyről senki sem tudja, hogy valóság-e vagy mese.
És ezzel be is fejeztem az egész Alapítvány-sorozatot, ahol is az összbenyomásom az, hogy [Alapítvány-trilógia] > [Alapítvány-folytatások] >> [Alapítvány-előzmények].
Az Alapítvány és Föld egy korrekt lezárása ennek a sagának. Mint ahogy azt a kiegészítő könyvektől megszokhattuk, ez is szereplő- és cselekmenyközpontú, szemben az eredeti trilógiával, viszont ezerszer jobban kivitelezve, mint az előzmények. Tulajdonképpen egy hosszú kincskeresés folyik a regényben: Golan Trevize és társai a mitikus Föld, minden élet eredetének nyomába szegődnek, hogy eldöntsék, mi lesz a galaxis sorsa.
Azért nem hibáktól mentes ez a könyv sem: a történet kifutásával azért nem vagyok maradéktalanul elégedett, illetve sokkal több furcsa fókusz van a szexen, mint amennyi szerintem indokolt lenne, de még ezzel együtt is örülök, hogy ez volt az utolsó könyv a sorozatból, amit olvastam.
A folytatásokat meg fogom tartani, míg az előzmények mennek egyenesen a piactérre, ne foglalják a helyet itt nekem.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat