A Soul of Ash and Blood - Egy lélek hamuból és vérből fogadtatása meglehetősen megosztó: sok rajongó örült, hogy Casteel nézőpontjából ismerheti meg a korábban látott eseményeket, míg mások csalódottak voltak a kevés előrelépés miatt. A kötet különösen azoknak nyújthat sokat, akik erősen kötődnek a szereplőkhöz és a sorozat világához, illetve kíváncsiak Casteel gondolataira és érzéseire.
A lelkes olvasók a romantikát, a humort, a kapcsolatokat és az érzelmi mélységet emelték ki, valamint azt, hogy a másik nézőpont több helyen új árnyalatokat ad az ismert történethez. A kritikusabb vélemények szerint azonban a könyv nagy része ismétlődő és túl hosszú, ezért a tempó gyakran leül, és az olvasás unalmassá válhat. A sorozat rajongóinak érzelmes kiegészítő kötet lehet, de aki lendületes folytatást és jelentős új fejleményeket vár, könnyen hiányérzettel teheti félre.
További kiadások
A Soul of Ash and Blood - Egy lélek hamuból és vérből
Ez a kötet sajnos nálam eddig a sorozat leggyengébb része lett. Izgatottan vágtam bele, de ez hamar alábbhagyott, mert nem azt az élményt kaptam, amire számítottam.
Ez a könyv a korábbi kötetek összefoglalója, csak más szemszögből. Nem igazán tudtam elmerülni a történetben, valamint kifejezetten unatkoztam is, mivel már minden ismerős volt.
Ugyanakkor a világot továbbra is nagyon szeretem, és a karakterekhez is ugyanúgy tudtam kötődni, így voltak olyan részek, amelyeket élveztem. Jó volt bizonyos eseményeket más nézőpontból is látni, illetve olyan részletek is akadtak, amelyek hozzá tudtak adni az eddig megismert sztorihoz.
Ennek ellenére nem volt számomra elég lendületes a történet, így az olvasásélmény is jóval gyengébb lett, mint az előző részeknél.
Nem mondanám egyébként rossz könyvnek, viszont számomra abszolút kihagyható lett volna. Nagyon remélem, hogy a következő rész visszatér a sorozat megszokott színvonalához.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
,, Többé nem tudtam Szűzként tekinteni rá. Az igazat megvallva a Vörös Gyöngy óta nehezemre esett így tekinteni rá. Most már... Penellaphe volt.
Korábban rá tudtam venni magam, hogy egyszerűen a Szűz legyen számomra. De ez megváltozott. Azt azonban nem tudom pontosan, hogy mikor. Lehet, hogy abban a pillanatban, amikor kis híján kirugta a lábamat alólam. Vagy amikor felém hajította azt a tőrt.
A mikor talán nem is számít. Inkább a miért. Akkor nem arra gondoltam, hogy miért is vagyok ott. Egyszerűen... csak megéltem a pillanatot. Nem voltam önmagam. Vagy lehet, hogy épp akkor voltam az, még ha csak pár perc erejéig is. És ez rohadtul ijesztő volt. "
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat