A rózsa neve fogadtatása többnyire elismerő, de az olvasási élmény erősen függ attól, mennyire vonzza valakit a középkori vallás- és eszmetörténet. Sokan intellektuálisan gazdag, atmoszférikus olvasmánynak tartják, amelynek kolostori világa, különleges szerkezete és komoly tudásanyaga sokáig velük marad.
Különösen nagyra értékelik a rejtélyes nyomozás szálát, Vilmos éles eszét és a Sherlock Holmeshoz hasonlított főhőst, miközben a szereplők közötti dinamika is több olvasónak tetszett. Mások számára viszont a vallási és filozófiai fejtegetések, a történelmi kitérők, a részletes leírások és a latin szövegek túl lassúvá és töménnyé tették a regényt. Összességében azoknak ajánlható, akik szívesen merülnek el egy sűrű, gondolkodásra ösztönző történelmi közegben, és nem bánják, ha a nyomozás mellett jelentős figyelmet kapnak az eszmék és a háttérismeretek is.
azért is próbálok sok idézetet mutatni minél több idézetet, hogy annak is meghozzam a kedvét, aki esetleg megretten, hogy belevagjon ebbe a kalandba. mert igenis megéri belevagni! 🤗😎🙂
– … Ne nagyon ámuldozz ezek elött a tékák elött. A szent keresztnek sok-sok más darabját láttam én már sok más templomban. Ha mindegyik igazi volna, Krisztus urunkat nem két, keresztbe tett gerendára, hanem egy egész erdőre feszítették volna fel.
– De atyám! – méltatlankodtam.
– Így van ez, Adso. És vannak ám még ennél is gazdagabb kincstárak. Valamikor rég, a kölni
székesegyházban láttam én Keresztelő Szent János tizenkét éves kori koponyáját is.
– Igazán?! – kiáltottam föl csodálkozva. Majd gyanút fogtam: – De hisz Szent János sokkal idősebb volt, amikor megölték!
– A másik koponyája nyilván egy másik kincstárban van – mondta Vilmos komoly ábrázattal. Sosem tudtam, mikor tréfál. Mifelénk úgy szokás tréfálkozni, hogy valaki mond egyjót, s azután jó hangos kacagás következik, hogy a tréfában mindenki részt vehessen. Vilmos viszont csakis olyankor kacagott, amikor komoly dolgokat mondott, és mélységesen komolymaradt, ha vélhetőleg tréfált.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
lassan a felénél 🙂
egyre több a rejtély, és ráadasul közben megérkezett a talalkozóra a két frakció is 🫣
– De hisz akkor – jegyeztem meg nagy merészen – még messze jár atyám a megoldástól...
– Nagyon is közel járok hozzá – mondta Vilmos –, csak azt nem tudom, melyikhez...
– Eszerint atyám nem tud egyetlen válasszal megfelelni az összes kérdésekre?
– Ha tudnék, Adso, akkor teológiát tanítanék Párizsban.
– Párizsban mindig tudják, melyik az igazi válasz?
– Nem – mondta Vilmos –, soha, de nagyon biztosak a tévedéseikben.
– És atyám? – kérdeztem gyermeki arcátlansággal. – Atyám sohasem téved?
– Gyakran tévedek – felelte. – De én nem csupán egyetlen tévedést agyalok ki, hanem sokat,
így aztán egyiknek sem leszek a rabszolgája.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat