KÜLÖNLEGES, ÉLFESTETT KIADÁS New York Times-bestseller Goodreads Choice Awards Paige Mahoney megszökött Oxfordból, a föld alatti börtönvárosból. Londonban bujkál, és azt fontolgatja, hogy forradalmat robbant ki. Ugyan sikerült megmenekülnie a börtönből, de a Scion Köztársaság továbbra is virágzik, és minden erejével őt keresi. A lánynak nem marad más választása, vissza kell térnie Jaxon Hallhoz, sármos, de brutális korábbi munkaadójához, hogy újra megvesse a lábát a szervezett bűnözés világában. Paige senki előtt nem hajol meg, még Jaxon sem tudja megakadályozni abban, hogy feltárja a szindikátusban zajló korrupciót. Paige tervet sző, hogy megszerezze a híres-nevezetes Rózsakoronát, miközben az ősi konfliktusban harcoló felek mindkét oldalról szeretnék kiaknázni a lány képességeit. Samantha Shannon regénye aprólékos világépítésével és bátor, egyedülálló hősnője révéntűnik ki a hasonló könyvek közül. Lassan izzó románc, amely "egyszerre zabolátlan és megható" (NPR). Samantha Shannon napjaink egyik legsikeresebb fantasyszerzője. A Mímes Rend a hétkötetes Csontszüret-regényfolyam második könyve. Eredetileg 2015-ban látott napvilágot. A mostani kiadáshoz szerzője jelentősen átdolgozta és kibővítette.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Mímes Rend - Új, átdolgozott kiadás sok olvasó szerint kiforrottabb és élvezhetőbb folytatás, mint az első kötet, miközben megőrzi annak sötét, izgalmas hangulatát. A londoni alvilág részletes bemutatása, a hierarchiák, az intrikák és a fokozatosan kibontakozó rejtélyek többek számára a regény legnagyobb erősségei. Paige továbbra is szerethető, céltudatos főhős, akinek fejlődését és határozottságát sokan különösen nagyra értékelték.
A cselekményt általában fordulatosnak és magával ragadónak találták, a lassan épülő romantikus szál pedig több olvasó szerint jól illeszkedik a történethez, mert nem kerül annak középpontjába. Ugyanakkor néhányan túlírtnek érezték a könyvet, különösen a sok új szereplő és név miatt, mások pedig úgy vélték, hogy a karakterek egy része rideg vagy kevéssé kidolgozott. A kezdés és a történet első fele egyes olvasóknak lassabban haladt, de a többség szerint később jelentősen felgyorsul, ezért a kötetet azoknak ajánlják, akik kedvelik a részletgazdag világépítést, a politikai játszmákat és a sötét, összetett fantasyket.
Na az van, hogy Samantha Shannon itt sem hagyott minket levegőt venni. 😭
Ez a rész konkrétan mindent a nyakunkba borít, amit az első könyvben még csak sejtettünk. És imádtam érte.
A történet ugyanonnan veszi fel a fonalat, ahol a Csontszüret véget ért, szóval nincs finom átvezetés meg pihenőidő, az írónő rögtön visszalök a mélyvízbe. És bár itt is kapunk a könyv végén egy tisztességes szószedetet, most már egyáltalán nem ijesztett meg. Inkább azt éreztem, hogy úristen mennyire brutálisan ki van dolgozva ez az egész világ.
Paige-et pedig még jobban megszerettem ebben a részben. Annyira szeretem benne, hogy hiába törik össze újra és újra, még mindig megy előre makacsul, és egyszerűen nem hajlandó meghajolni senki előtt.
Ebben a részben sokkal mélyebben belelátunk London alvilági rendszerébe, és elképesztő, hogy mennyi szál fut egyszerre. Az írónő konkrétan minden apró információt elénk rak, mégis folyamatosan azt érzed, hogy valami még mindig hiányzik a kirakósból. És persze mire azt hinnéd, hogy kezd összeállni a kép… BAMM. Függővég. 😭
És ami a legdurvább, hogy visszagondolva ott volt minden az orrom előtt, mégis meg tudott lepni.
Jaxonnal továbbra sem tudtam kibékülni. Már az első részben sem szerettem, és hiába próbálta Paige folyamatosan mentegetni meg megmentőként látni… nekem ő végig egy rohadt manipulatív kis g*ci maradt.
A refek pedig ebben a részben sem lettek szimpatikusabbak. 😅
Viszont ebben a könyvben aztán volt csihipuhi rendesen. Folyt a vér, repültek a lelkek jobbra-balra, közben meg folyamatosan ott volt az a nyomasztó érzés, hogy senki nincs igazán biztonságban.
Amit nagyon hiányoltam, az Paige és Arcturus közös ideje volt. Valahogy túl sokat voltak külön, én meg minden közös jelenetüket ittam volna.
Ami engem zavart, azok a brutál hosszú fejezetek voltak (tudom, saját szociális problémám 😂), meg nekem a tördelés is nagyon sűrű. Kevés margó, tömény szöveg mindenhol… néha konkrétan úgy éreztem, kifolyik a szemem.
VISZONT.
Hatalmas élmény volt, hogy találkozhattam Samantha Shannonnal, aki dedikálta nekem az első két részt. 🥹
És hiába voltak apróságok, amik zavartak, ezek semmit nem vesznek el abból, mennyire addiktív ez a sorozat.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat