A halál kilovagolt Perzsiából

A hetvenes évek magyar prózairodalmának egyik legizgalmasabb alakja volt Hajnóczy Péter, akinek művei – ma már biztosan tudjuk – kiállták az idő próbáját. Írásai a világgal – és részben az alkoholfüggéssel – való keserves küzdelemről szóló beszámolók: egyszerre precízen tárgyilagos és abszurd, helyenként pedig szürreális stílusban. A vendégszövegek beiktatásával, a filmes vágásokkal és a montázstechnikával megelőzte korát, s ugyanakkor példaértékű teljes kívülállása: ahogy az egyéni és művészi szabadság lehetőségeit kereste, s ahogy önmagát mintegy kívülről szemlélve számolt be a tragikus élethelyzetről, amely aztán korai halálhoz vezetett. Hajnóczy nemcsak a XX. század második felének legnagyobb magyar „alkoholista írója” (bár kultusza részben ebből fakad), hanem a magyar próza megújítója is, aki sokféle írói hangot és narrációs technikát próbált ki experimentális szövegeiben – hogy aztán kikristályosodjanak belőlük a ma már klasszikussá vált művek: mint A halál kilovagolt Perzsiából, A fűtő, a Jézus menyasszonya, a Ki a macska?… A Reményi József Tamás által válogatott kötetben az író legjelentősebb művei mellett egy kis ízelítőt kapunk a „kísérleti” írásokból is.